Nos, ez egy igazán kíméletlen kalóriabomba. Már csak azért is, mert a zabálásával egyszerűen nem lehet felhagyni. Én sem tudok, pedig tegnap is moderálatlanul tömtem magamba...igazából minden szart. Sütit, chipset, vaníliás karikát. Piros kólát. Mindegy, egyszer élünk. Akkor is minek?
Najó, ami a Twischlert illeti, a neve a Twix és az ischler szavak összevonásával kreálódott, mivel ez vagyokrlatilag Twix ischler formában. A receptet a Sütimizéria blogon találtam, még hónapokkal ezelőtt. Eredetileg az osztályomnak sütöttem a minden év szeptemberében esedékes Nagy Osztálygrillezésre. Mivel nálunk a tejkaramella igazi népi eledelnek számít. Osztálytkirándulásoktól kezdve egészen a mérhetetlenül unalmas rajzórákig ennek a zabálásával kvázi szórakoztatjuk magunkat. Pedig régebben nagyon nem szerettem. Most már rettenetesen imádom. Főleg ilyen formában.
Ez az akkori eresztésből való, most nem volt itthon ilyen cuki dekorcukorkám. És amúgy nem is lettek ilyen szépek az ischlerek. Akkor nagyon kitettem magamért. Le akartam nyűgözni az osztálytársaimat, a szülőket, és persze az öregdiákokat. Remek délután volt. Az utolsó, amikor még kedveltem egy srácot és a sokadik, amikor rájöttem, hogy mennyire, de mennyire imádok egy másikat. Vannak dolgok, amik nem változnak... Ilyen például az örök sütési vágyam is, amúgy. Amikor anyukám ma reggel közölte a piacon (minden szombaton kijárunk :) már csak azért is, mert minden egyes héten van egy-egy olyan pillanat ott, ami egész napra megmosolyogtat minket), hogy sütnie kell valamit egy társaságnak. Én meg megláttam az egyik pultnál a sűrített tejet leértékelve. És akkor jött a Flash! Nekem ilyet kell sütnöm! És sütöttem. De, mint mondtam, a múltkori jobban sikerült. A kép is, meg alapvetően a külalak is. Csak az íze ugyanolyan jó. És ez a lényeg.
Hozzávalók:
A Dulce de leche-hez:
2 tubus sűrített tej
A kekszhez:
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
5 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg liszt
0.5 csom. sütőpor
1 csipet só
1 tojássárgája
1 dl tejföl
Bevonáshoz, díszítéshez:
20 dkg étcsokoládé
1 ek. étolaj
aszalt meggy
Dulce de leche:
A sűrített tejet egy befőttesüvegbe nyomtam, az üveget alaposan lezártam, majd kuktába tetttem, amit addig töltöttem vízzel, ameddig a sűrített tej ért az üvegben. Ezután lezártam a kuktát és szűk másfél óráig a gőz kiengedése nélkül főztem a sűrített tejet, majd a láng lezárása után megvártam, hogy a víz abbahagyja a bugyogást (ez olyan 10-15 percig tartott kb.) és kiemeltem az üveget a vízből, a tartalmát alaposan átkevertem.
Miközben főtt a tejkaramellakrémem, összegyúrtam a tésztát. A vajat felkockáztam, összedolgoztam a cukorral, majd hozzáadtam a tészta többi hozzávalóját is. Alapos gyúrás után 20 percre hűtőbe raktam.
Hűtés után kb. fél cm vastagságúra nyújtottam és kis köröket szaggattam belőle, amiket 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt (aranybarnulásig) megsütöttem. Miután kissé kihűltek, kettesével összeragasztgattam őket a karamellakrémmel.
A bevonáshoz a csokit vízgőz fölött megolvasztottam, hozzáadtam 1 ek. olajat (fényesítés :D), aztán bevontam vele a már összeragasztgatott ischlereket. A még olvadt csokiba ischlerenként 1 szem aszalt meggyet nyomtam, aztán kiraktam az erkélyre megszilárdulni. Lett 1-2 fotó, amiken úgy néz ki, mintha torta lenne. Csak nagyon csúnyák. Gyűlölöm ezt az ezer éves fényképezőgépet...-.-
Hát, jó étvágyat és örüljetek, hogy ezúttal megkíméltelek titeket a lelkemet nyomó szerelmi faszságoktól :DD
Tegnap fél órán keresztül csitítgattam két fél éves, bömbölő ikerlányt , akik közben rám borítottak egy tányér bébipapit, aztán a pszichológusom közölte velem, hogy márpedig nincs olyan, hogy fiú-lány barátság, olyan meg mégkevésbé van, hogy önmagunknak is bevallott szerelem után a barátunk legyen valaki (dehát de! Hahó! Élő példa itt integet!). Úgyhogy hazaérve volt egy hangulatom. Úgyhogy sütöttem. Egy amolyan tőlem megszokottas dolgot. Sütés közben meg megint azzal a fura sráccal beszéltem és nagyon rendesnek éreztem magam miatta, mert szívem szerint lekoptattam volna. Úgyhogy végigkövethette az egész folyamatot, onnantól kezdve, ahogy elhatározom, hogy teszek a piskótába a húgom kólájából, egész odáig, hogy megkóstolom az első szeletet és megírom neki, hogy olyan piaíze lett, hogy ha nem lennék okos, azt hinném, berúghatok tőle :D
Hozzávalók:
a piskótához:
6 tojás
10 dkg cukor
fél dl kóla
1 korty rum
4 ek. liszt
3 ek. cukrozatlan kakaópor
fél csom. sütőpor
1 csipet só
a krémhez:
4 dl tejszín (10%-osat használtam. Azt is csak azért, mert nem volt itthon tej)
3 marék kókuszreszelék (kb., mert szemre öntöttem)
3 ek. keményítő
70 g cukor (nálam édesítőtabik, mert elfogyott a cukor)
1 csom. vaníliás cukor
rum ízlés szerint (az enyémben elég tisztességes mennyiség van :D )
Megcsináltam a piskótát szokás szerint: Szétválasztottam a tojást, a sárgáját kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kólát, a rumot, aztán a lisztet kevertem össze a kakaóval, sütőporral, majd az egészet sűrű masszává kevertem. Aztán felvertem a tojásfehérjét és a kemény habot összekevertem a masszával, majd kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöttem és megsütöttem.
Míg a piskóta sült, 3,5 dl tejszínt a kókusszal felforraltam, míg melegedett, a maradék fél dl-t és a rumot kikevertem a cukorral és a keményítővel, majd mikor felforrt a tejszín, beleöntöttem a keményítős keveréket és sűrűsödésig főztem.
Az elkészült piskótalapot rácson kihűtöttem, majd megkentem a kókuszos krémmel, feltekertem és hűtőbe raktam összeállni.
Az íze meg...rumos. Meg kókuszos. Malibu. Én spec. azt is kólával iszom. Jó étvágyat mindenkinek hozzá, aki ilyeneket képes enni :D
Ui.: bocs a szar képek miatt, de egyszerűen nem volt energiám jobbakat csinálni :/
Ránk fér már egy bejegyzés így másfél hét után, nem igaz? Pedig most még különösebb dolgom sem volt...egyszerűen csak nem sütöttem olyasmit, amiről normális képeket tudtam volna szülni/méltó lett volna rá, hogy feltegyem/még nem töltöttem fel hasonlót. Úgyhogy most bejegyzek.
Éspedig arról az amerikai palacsintáról, amit tegnap reggel hajnalban sütöttem kis családomnak, mivel valahogy nem sikerült magamat visszaimádkoznom az ágyba, miután kegyetlenül korán felébredtem. Mármint ahhoz képest kegyetlenül korán, hogy előző este fél háromig Arany balladáiról folytattam eszmecserét egy creepy osztálytársammal, akivel személyesen amúgy nem bírok kommunikálni, mert egyszerűen viszolygok tőle. Közben meg egy 10 perces beszélgetésről írtam 50 soros kisregényt facebookon a barátnőnek, aki már rég aludta az igazakét :D A kis mázlista. Nekem némiképp hosszabb éjszakám volt, hosszú reggellel és a hülye ötlettel, hogy előveszem a régi palacsintaformáinkat (nagymamám hozta Bécsből még vagy 10 évvel ezelőtt) és sütök Csillagom, meg Szívem-palacsintákat.
Hozzávalók:
3 tojás
15 dkg olvasztott vaj
1,5 dl tej
1 bő marék cukor
1 csom. vaníliás cukor
12 dkg liszt
fél csom. sütőpor
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját kikevertem a vajjal és a cukorral, majd hozzákevertem a tejet is. Végül ebbe borítottam bele a külön összekevert száraz hozzávalókat. Aztán felvertem a tojásfehérjét és óvatosan összeforgattam a sűrű masszával.
A serpenyőt vajjal kentem ki, megvártam, míg felforrósodik és azon sütöttem meg a palacsintákat. Én kis formákba (ilyen egy cm magas falú kis fémkeretek, amikbe 1-2 kanál tésztát tettem) tettem a tésztát, de olyan sűrű, hogy ha kanállal rakjuk valamilyen formában a serpenyőbe, akkor sem folyik szét. Kb. 1 percig sütöttem az egyik felét, a másikat pedig kevesebb, mint fele ennyi ideig. Még mindig van belőle 1-2 darab, de már nem az az igazi. Főleg, hogy elfogyott a bontott lekvár. Mert mi azzal ettük itthon. Vajjal és eperlekvárral. Bár én szívem szerint valami kókuszos-csokis szósszal ettem volna, de anyukám azt monda, felesleges csinálni. Így sem volt rossz. Sőt!
Szívemből kívánok nektek jó étvágyat hozzá ;) Hallgatni meg ezt a szart ajánlom, mert egész szombat este (szalagavattunk, sírtunk, nevettünk, tátott szájjal bámultunk, összezavarodtunk, stb.) ez ment a fejemben, mert a Helló-Bellót, amit játszott a tanárzenekar az este, elég sokáig muszáj voltam kizárni a fejemből, mert hallgatni is olyan volt, mintha a Fekete L'amour rágcsálná a szívemet sem esett kimondottan jól. Ja, palacsintasütés közben meg még legalább háromszor meghallgattam. Pedig amúgy szar...:
Mit csináljunk, ha 3 különböző dogára kell készülnünk? Hát, meséljük be magunknak, hogy töttyedt a mandarin és MUSZÁJ belesütni valamibe! Na, igen, egy ilyen indokért még a saját sütim is kiröhög.
Először morzsatortát akartam csinálni. Egyszer, még valamikor a nyáron sütöttem olyat és hihetetlenül jó volt, csak a Nosalty éppen le volt halva, a többi, neten fellelhető receptet mag valahogy nem találtam szimpinek, úgyhogy maradtam a muffinnál. Lőttem egy alapreceptet, amit aztán teljesen megváltoztattam, de szerintem elég jó lett, ahhoz képest, hogy én sütöttem és muffin.
Hozzávalók:
3 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás
1 dl tej
0.5 dl tejszín
egy lötty rum
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
2 teáskanál ánizs
1 csipet só
30 dkg tisztított mandarin
10 dkg étcsokoládé
A mandarint megpucoltam, a csokit feldaraboltam, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (kamuuuuu!!! Mindig elfelejtem bekapcsolni -.-" ).
Ezután összekevertem a nedves hozzávalókat (olvasztott vaj+cukor alaposan elkever, majd mehet hozzá a tojás, aztán a tej, a tejszín és és a rum (nekem egy lötyinél azért egy kicsit több is csurrant-cseppent bele :D )), egy másikban a szárazakat (liszt, ánizs, sütőpor, csipetsó), majd összeborítottam a kettőt, kb összeforgattam, hogy ne szálljon szanaszét a liszt, majd az egyneműsítést a félholt, ámde teljességgel használhatatlan habverőnkre bíztam.
Miután az megtörtént, belekevertem a csokit és a mandarint, majd muffinbformákba adagoltam a tésztát. 12 nagy és ugyanennyi kicsi lett belőle. Az előbbiek 30 az utóbbiak kb. 20 percig sültek. És nagyon finik lettek :) Az osztálytársaim nagyjából 15 perc alatt széthordták. Nekem asszem csak kettőt sikerült ennem belőle :D
Hááát, hogy ezt hogy sikerült, az egy hosszú sztori és asszem még nincs itt az ideje, hogy megosszam, de majd sort kerítek rá, ha befejeztem a sütit, aminek az első lépéseként megolvasztottam a tésztaszűrőnk nyelét:
Gyakran írok magamnak üzeneteket ilyen-olyan füzetekben. Ilyen ,,Tanulnod kéne, Szívem Szottya"-kaliberűeket. Ja, már régebben is hívtam magamat Szívemnek, de ez csak nyáron tűnt fel. Mármint hogy a Szívem egy tulajdonnév is lehet. Ez a felfedezés azóta is kísért. Úgyhogy összeszedtem azokat a dalokat, amelyekben kifejezetten elgondolkodtató lehet ez a felfedezés. Vizualizáljátok a "szívem" szó kimondására az adott szituációba egy meztelen lány sziluettjét.Velem mostanában nem egyszer előfordul és néha elég megrázó tud lenni...
0. Kiscsillag - Holding
Felhő-lombok, szerelmek... Baszd meg, Szívem!
Nos, hát ez a szám a 0. sorszámot kapta. Ezt azzal érdemelte ki, hogy itt tényleg majdnem egyértelműen lehet személy megszólítása is a szó. Amúgy meg szeretem ezt a számot. Kis laza cucc. A szívemes idézet pedig megjegyzendő. Legalábbis számomra. A tükörképemnek naphosszat hajtogathatnám.
1. Kispál és a Borz - Halszív
Sokat keres az én szívem
Szóval, ez alapvetően egy szívről (vagy szívhez?) szóló dal. Én annyira nem szeretem ugyan, mert nagyon-nagyon kell hozzá a hangulat szerintem, de egyébként nem rossz szám. Simply Kispál. Talán a szériám leggyengébb, de még éppen felsorolásra került darabja. Túl sok hozzáfűznivalóm nincs. Hát, képzeljétek el a jelenetet, ahogy Szívem keres ;)
2. Heaven Street Seven - Játszótér
A szívem, a szíved játszótér. Mindenki játszik, ameddig él. Egy ostoba vírus a véredben nem enged az életben...
Hát, azt leszámítva, hogy erre a cuccra most nagyon brutálisan rá vagyok flashelve, nem egy nagy pláne. A zenéje szerintem kifejezetten nem jó, de a szövege eléggé rendben van. Amikor olvasom, szinte látok magam előtt egy arcot, ahogy szóról szóra a szemembe vágja. Hülye egy helyzet...
3. Quimby - Nyina
Ha ez a szívem, hát, röhögnöm kell!
Well, a Nyina egyike minden idők 10 hozzám legközelebb álló számának. A szíves a kedvenc sorom amúgy is. Igen, ez is egy tükörképemhezvágom-mondat. Amúgy meg az egész szám egy olyan szerelemdepis dolog, meg mittudomén. Na, szóval nagyon-nagyon szeretem. De azért csak a kamu-3. (ugyebár volt egy 0. is és az egyre erősebbek felé haladok a saját, szubjektív értékelésem alapján), mert maga a Szívem, mint személy helyzete nem olyan vészes benne. Illetve nemtom. Számomra a többi rosszabb. De lehet, hogy ezt befolyásolja az is, hogy jelen pillanatban mennyire vagyok rákattanva 1-1 másik számra.
4. Kispál és a Borz - Hang és Fény
Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívemhogy lökdösi a Holdat az égen át.
Asszem "a magyer alter We are the World"-jét senkinek sem kell bemutatnom. A búcsúkoncertes verziót választottam, én személy szerint azt szeretem a legjobban. Ez nálam egy abszolút basic depiszám, nagyon kell hozzá a hangulat és az egyedüllét, hogy eszembe jusson elővenni, hallgatni, érezni, stb. Ez általában az első érvem, amikor azt magyarázom, hogy a Kispál igenis egy mély együttes és Lovasi meg klassz költő. Fasza az egész, na! A koncertverzióban meg direkt van valami hidegrázás.
5. Quimby - Az otthontalanság otthona
Sétál a Hold a háztetőn,zsinóron húzza maga után a szívem (szívem, szívem).
Szóval, leginkább erről beszéltem az előző Quimbynél, amikor a jelenlegi rákattantság szint befolyásoló hatásáról beszéltem. Az utóbbi hetekben konkrétan ezen éltem, a legutóbbi koncerten is ez nyomta a pincéig a hangulatomat (az részletkérdés, hogy az A38 hajón nehézhesen találtam volna pincét. Mondjuk, hogy a Duna fenekéig, na! :D ). Nagyon, nagyon szép szám, a klip meg szintén nagyon erős hozzá (hiába, a Kontroll jó film, nincs mit tenni.). Amire felhívnám még a figyelmet: Az előbb a szívem lökdöste a Holdat, most meg a Hold húzza a szívemet. Erre csak nemrég figyeltem fel, de muszáj megkérdeznem: akkor most hogy is van ez? Igazából én össze tudom kombinálni magamban. Talán mert ez a 2 dal is tehet róla, hogy a hold-motívum teljesen összeforrt nekem egy konkrét személlyel.
6. Kiscsillag - Feketemosó
Három ördög hányta le a szívem éjjel.
Na, ez az a szám, ami miatt abszolút megéri beüli egy akusztikus Kiscsillagra! Valami hihetetlen, amit a mellkas tájékával csinálni tud a zongora benne. Amúgy is nagyon szeretem ezt a számot, de valahogy ugrálni nem lehet rá. Ahhoz nekem túl komoly. És belátom, hogy vannak a listán ennél jobb áthallású Szívem-számok is, de azért képzeljétek már el szegény Szívemet, ahogy lerókázza az a három ördög. A kövér fiatalokról meg már ne is beszéljünk!
7. Szabó Balázs - Legó
Iszik a szívem, aztán iszik. Na, milyen ez az érzés, hogy boldog a vérkép?
Eszik a szívem, aztán eszik az ilyen húsos kis érzést.
Alszik a szívem, aztán addig van ilyen, amíg belefér az a két rész.
Csalós a szívem, aztán orvosok vizes kézzel szedik szét a mézét.
Na, igen, ettől féltem, hogy így leírva egyáltalán nem lesz hatásos. Ehhez bizony be kell dugni a fülest és szürkületben húzni ki a patakpartra futni (mert ez meg a futós lejátszási listám egyik alapköve) és hazafele egyszer ráflashelni. Egy időben nagyon sokat futottam arra a nyáron, hogy eltereljem a figyelmemet. És egyszercsak jött a szikra, hogy Szívem. Nabaszdmeg! Attól kezdve csak így tudtam hallgatni. De az egész számot. Amúgy idén szerettem meg, még Orfűn a Szabó Balázs koncerten. Ott volt az igazi, de akkor a szövegre még nem figyeltem így.
8. Heaven Street Seven - Tudom, hogy szeretsz titokban
Tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szívem a sarokban,
ahol mindig sötét van.
Annak ellenére, hogy ezzel csalok, mert ez eredetileg szíved és nem szívem, mégis egy előkelő kamunyolcadik sorszámot érdemelt ki a lista második HS7-száma. Ismét a flash-faktor befolyásolt, mivel ez az egy nagy-nagy lelki táplálékom volt az elmúlt hetekben. Akárhányszor hallgattam, láttam magam előtt Szívemet, ahogy félredobva hever a sötét sarokban. Meg amúgy az egész szám olyan, hogy látom magam előtt, hogy érzem, hogy tapintom, hogy satöbbi. Mert ezt is olyan szépen rá tudom húzni a saját helyzetemre. Mást nem is tennék hozzá. Hallgassátok, mert jó és nézzétek a klipjét, mert HS7, és a HS7-nek mindig nagyon jó klipjei vannak.
9. Eredetileg Dinnyés József, de nekem Tábortűz - Hajnali ének
Katatón bálvány légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem!
Nálam ez a befutó. a IX. Szívem dal. Talán mert a 9 az én sorszámom. Talán mert én is elkártyázva érzem magam. Talán mert egy egész héten keresztül énekeltem esténként a tábortűznél és...áh, annak már mindegy. Ahogy Facebookon is kifejtettem ehhez a képhez:
Mikor is volt? Ja, igen, tegnapelőtt előtt vettem elő a mélyhűtőből a tésztát, ami elviekben Szofika receptje, de én Flóránál néztem ki magamnak (és nagyon klassz lett, úgyhogy köszönöm nekik!). Csak én nem háztartási keksz darálékot használtam hozzá, hanem a saját, kicsit linzer jellegű omlós kekszemet. Eredetileg a "Fuck you cake pop!"- sütimhez dolgoztam ki és most is az lett volna belőle, ha nem vagyok lusta.
De az voltam. Meg depressziós, meg amúgy is rengeteget kellett volna tanulnom, dehát ez ugyebár nem valósult meg. Úgyhogy maradtam egy egyszerűbb, ámde mégiscsak mutatós megoldásnál:
Yapp, betűk...az mindig jó játék. Én is el voltam velük egy jó ideig. Kirakosgattam mindenféle kreténséget belőle.
Persze mást is kiraktam. Ilyen Fuck love-kaliberű felkiáltásokat, stb. Másnap bevittem a suliba. Legalább a többieknek jó napja volt tőle :)
Szóval recept:
Hozzávalók:
12 dkg cukor
2 cs vaníliás cukor
7,5 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 tojás
1 dl
tejföl
30 dkg liszt
sárga, kék, piros, barna ételfesték
A vajat elmorzsoltam a cukorral és a vaníliás cukorral, aztán összekevertem a tojással és a tejföllel, majd a keverékbe beledolgoztam a lisztet. Ezután a tésztát fél órára hűtőbe raktam. Közben az ételfestékeket összekevertem 1-1 szűk marék liszttel és a pihentetés után az öt egyforma részre osztott tésztának minden részét összedolgozta 1-1 lisztes, színes keverékkel, majd visszaraktam még egy negyed órára a hűtőbe (én 5-10 perces mélyhűtőzést eszközöltem). Miközben hűlt a tészta, kivajaztam, kiliszteztem egy tepsit és ebbe rakosgattam az un. "ovigyurmázás" műveletével elkészített betűket (értsd: kis gombócokból kígyókat sodortam, amiket aztán betűvé kanyarítottam). Először végigtoltam a teljes ABC-t, majd a gyakoribb betűkből készítettem még egyet, kettőt. Ja, és csináltam pontokat, vesszőket. A kérdőjel kimaradt :/
Aztán 180 °C-on kb. 10 perc alatt megsütöttem őket és egy órán keresztül kirakóztam velük tanulás helyett. No, mindegy.
Én azt javaslom, hogy az F-eket egyétek meg először, mert az egy rettenetesen gonosz betű! Nagyon jó étvágyat hozzá!
