Csokis melba minimuffin és egy-két sztori

Nagyjából fél éve lehetett, hogy ezt a sütit elkészítettem (azóta kikerült Nosalty-ra is, egyébként. Sőt, a képet, mint látszik, onnan búrtam vissza). Az úgy volt, hogy bekapcsolva felejtettem az ébresztőórámat és két órával hamarabb keltem, mint kellett volna. Úgyhogy sütöttem. Abból, amit találtam, recept nélkül, véletlenszerűen beledobva minden kezem ügyébe kerülő dolgot. És életem legjobb muffinja lett. A nap további része szar volt. Kivéve amikor bőrig áztam. Egy kölcsönnyúlt pulcsiban, egy sráccal, akivel fél évig voltam mufurc, mert egy hülye picsa vagyok. "Aki számít, azt te sosem látod, aki valami is akar, az a jó barátod, aki megesküszik, hogy jóbarát vagy, pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak."  Eltettem egy muffinpapírt emlékbe arról a napról. Pedig szar volt, csak szerettem a srácot, aki kiette belőle a muffint. Azt sem mondta, hogy finom. Pedig szerintem jó volt. Amúgy a következő hét hétfőjén találtam azon a lépcsőn, ahol péntek este csövültünk. Kitűztem a Csodafalra:

That's it:

A kedvenc csücsköm amúgy ez. Emlékek a jókis tavalyi péntekekről, arról is, amikor muffint sütöttem, s arról a bizonyosról, a "Dicsőséges 14"-ről, amikor életemben először vallottam szerelmet valakinek. TiszaP-ről, a világ legjobb táboráról, az Életmentőmről, akit a világon mindennél jobban imádok, istenítek, szeretek, és stb, de mint megtudtam, csak barátilag, mert a drágám pár hete becsajozott, mert bejött az életem :D

No, de a lényeg a Csokis melba muffinom (ami amúgy második nekifutásra valamiért rettenetes lett. Talán túl sok lett benne a barack és nem olyan vacak, híg mézzel kellett volna csinálni, úgyhogy az eredeti arányokat és összetevőket adom most meg):

25 dkg liszt

1 cs sütőpor

3 ek méz

1 tojás

10 dkg puha vaj

2,5 dl natúr joghurt

1 korty rum (elhagyható)

3 őszibarack (friss vagy konzerv)

100 g étcsoki

Mivel én őszibarackkonzervvel dolgoztam, alaposan lecsöpögtettem a fél barackokat (konkrétan átdörgöltem konyhai papírtörlővel). Ezután összekevertem a tészta száraz és nedves hozzávalóit (mindent, kivéve a csokit és a barackot) egy-egy tálban, majd alaposan összedolgoztam a kettőt.

Utána csokit és a barackot relatíve apró darabokra vágtam és igyekeztem kb. egyenletesen eloszlatni a tésztában. A kész masszát ezután (mini)muffin formákba adagoltam, majd 25 perc alatt (180 °C-on) megsütöttem. Eredetileg akartam bele bazsalikomot is tenni, de úgy döntöttem, inkább nem kísérletezgetek. Legközelebb lehet, hogy teszek bele málnát és mentát, hogy igazán melba legyen :)

A legjobb kólázós dalok

Bejegyzek, mert szarul vagyok. Szarul vagyok, mert... nemtom, az idő, a sok tennivaló, minden. Ezek csupa olyan dalok, amik általában fel tudnak vidítani. Mert kólázni nem lehet rendesen egyedül. Persze, meg lehet inni egy üveg kólát. Rohanva, kutyafuttában. De a kólázásban, vagy talán még kifejezőbb szóval a kólázgatábasn van valami kretén alterromantika. Ja, igen, főleg, ha van kit kötnöd a kólához. Valakit, aki az egyetlen a bolygón, aki talán nagyobb mértékben mérgezi magát vele, mint te magad. Egy jóbarát...

Az én plakátom...:P Tomit is és Gergőt is ismerek.
Eszter megy ugyebár én vagyok :)

1. Magyar Császári Pillanatművek - Helló-belló

Na, egészen pontosan erről beszéltem. Ez az egyik legfontosabb kólázós szám nekem. A lehető legtökéletesebb összefoglalása mindannak, amit feljebb írtam le. Kólás, feelingood, easylove, hipster. Ennél több nem is kell. A suli tanárzenekarától ismerem. És igen, ha valaki random meg akarna hódítani, ezt kéne játszania nekem :D

2. Kispál és a Borz - A homlokom hozzád nyomom

Kreténül, "kispálosan" szerelmeses dal. Régen utáltam, aztán talán épp a kólás sor miatt lopta be magát a szívembe. Jaj, de nagy flash is volt a nyárvégi "Éljünk, ne haldokoljunk"-korszakomban. Kis bugytuta, de aranyos, már csak a klippje miatt is megnézésre, meghallgatásra érdemes szám.


3. HS7 - Gesztenyefák alatt

Csak egy évvel azután esett le, hogy Orwell 1984-ében olvasható a refrén 2 sora, miután megismertem ezt a számot. Az első HS7 számok között van, amiket megkedveltem. Ennek is van ám egy feelingje, de ez nem olyan kis cuki, mint az előzőeké. De a klip elsőrangú. Mint a Heven Street Seven esetében általában. Szerintem ők a klipben legerősebb magyar zenekar. Meg amúgy is eléggé adják a szerelmeses számaik. Nem csöpög...

4. Kispál és a Borz - Kólagép

Megint Kispál. Egy nyári éjszakán elkezdtem képeket nézegetni olyasvalakikről, akik akkor már több, mint egy hónapja hiányoztak nekem. És valami olyan mérhetetlen fájdalom tört rám közben, ami egész éjszaka virrasztásra késztetett. Aztán egy sírós séta közben ezt hallgatva döbbentem rá, hogy igen! Ez PONT az, amit érzek. És az Ugye elalszol ma, drága/ ha nem is vigasztal senki se máma/Tudom, menni fog nélkülem is/Tudom, hogy tudod... sorok úgy vágtak gyomron, mint az epic Szeress nyugodtan, majd nem figyelek oda, anno.

5. Vad Fruttik - Boroskóla

Fruttikat általában depizni hallgatok. Na, ez NEM az a szám, amire lehet. Általában pont, hogy túl jókedvű nekem. Nem is szeretem igazán. Na, jó, nem az, hogy nem szeretem, csak ritkán van hangulatom hozzá. Meg amúgy, nem jókedvre jut eszembe Vad Fruttikat hallgatni :D

6. Kispál és a Borz - Nincs nagy baj

És ismételten egy Kispál (legyetek büszkék rám, HTML-kóddal ágyaztam be :D ). Mondjuk kimondottan olyna szám, amibe úgy bele kell mélyülni, mert amúgy semmi értelme a szövegnek. Én helyzetfüggő, hogy mit hallok bele :) Amúgy nem hallgatom sűrűn, de mivel ebben is kóláznak, bekerült ide. Több nincs is, asszem, ilyen kaliberű számokból.

Most hiretlen ezek jutottak szembe. Kívánjatok sok sikert nekem a holnapi szívássorozathoz! :)

Kétszínű (rohadék) brownie

Igazából nem a süti volt sunyi szemét dög, hanem én voltam hülye. Úgyhogy úgy fogom leírni a receptet, ahogy csinálnom kellett volna.

Igazából ott kezdődött a probléma, hogy nem volt otthon étcsoki, csak fehér, úgyhogy ezt a NoSalty-s receptet kevéssé tudtam volna elkészíteni. Legalábbis a fehér csokis kivételével egyik réteget sem, mert abból meg hazafelé jövet vettem egy táblával. Úgyhogy kerestem ugyanott egy másikat, ami kakaóval készíthető basic csokis brownie recept volt. Éppcsak fele annyi ideig kellett volna sütni kb, mint a másikat (ha úgy számoltam, hogy nem 3, csak egy réteget teszek be a sütőbe). Ebből lett a baj, ugyanis nem sütöttem elég ideig külön az alját (a fehér réteg volt eredetileg alul, csak én megfordítottam, mertr amikor kiszedtem a tepsiből, külön kellett a fehér, szinte még nyers részt rákanalazni), ellenben a tetejét meg túlsütöttem, úgyhogy nem lett olyan fini, kenődős, mint amilyennek egy brownie-nak lennie kellene. Persze lehet, hogy csak azért, mert nem csokival készült. Én, ha még egyszer megcsinálnám, tuti csokival készülne az "alap" is. De a receptet úgy adom meg, ahogy most csináltam.

Felső réteg:

80 g vaj
100 g fehér csoki
1 nagy tojás
100 g cukor
1 csom. vaniliás cukor
50 g liszt

A vajat megolvasztottam, és elkevertem benne az apróra vágott fehér csokit. Mivel meleg volt a vaj, szépen elolvadt. Ezután hozzáadtam a cukrot, tojást, lisztet és alaposan elkevertem. Majd kivajazott, kilisztezett tepsiben betoltam a sütőbe és ekkor gyújtottam be és kezdjük el bemelegíteni 180 °C-ra (ez nem igaz, mert öt perccel később tettem meg, mint kellett volna). Míg ez sült, nekiláttam az "alsó rétegnek".

Alsó réteg:

80 g vaj
15 dkg cukor
2 tojás
7 ek. tej
15 dkg liszt
5 ek. cukrozatlan kakaópor
1 csipet só

És ismét: a vajat megolvasztottam, alaposan elkevertem a cukorral, tejjel, tojással, utána hozzákevertem a lisztet, amiben előtte alaposan eloszlattam a sót és a kakaót. Majd amint a száraz és a nedves hozzávalók teljesen egységesen elkeveredtek, kivettem a fehér tésztát a sütőből és ráöntöttem ezt, majd további 6-8 percre visszatoltam (ez sem korrekt, mert én hülye 10 percig sütöttem).

Ezután kell ügyesnek lenni, mert elvileg ki kéne borítani a tepsiből, mivel a teteje van alul :D Legalábbis nekem ezt a megolást kellett választanom, mivel rá kellett kanalaznom a fehér rétehet a tepsiből, ugyanis az bennragadt :/ de már megszoktam, hogy elsőre ritkán jönnek be a dolgok.

De nincs harag...

Egész nap ez szólt itthon. Úgyhogy sütéshez is. Az elmúlt időszakban rettenetesen rá vagyok kattanva. Borzongató szöveg és...nem is tudom, az egész szám, sőt a klip is olyan thisislife-szagú. Legalábbis számomra :D Nem fájón, nem is szerelmi bánatban gyötrődve. Egyszerűen jó és kész.

Anyukám, meg a barátnője amúgy most zabálják a sütimet. A fehér rész tényleg kegyetlenül jó. Csakhát félig nyers :D

Almával töltött keksz

Tegnap már lusta voltam bejegyzést írni. Mára meg már nem is nagyon maradt belőle. Valamelyik idióta (én) a laptopom mellett felejtette a sütis tányért. A receptet amúgy a Nosalty-n találtam, de szokás szerint önkényes változtatások egész sorával sikerült megáldanom. Amúgy azért álltam neki sütni, mert nem volt itthon semmi nass. Tűrhetetlen állapot!

Na, hát ez lenne az. A fotók készítésének terén még nem vagyok a toppon, idővel remélem, ebben is fejlődök majd :)

Ja, és igen, a recept:

A kekszhez:

10 dkg liszt
10 dkg porrá darált zabpehely

fél csom. sütőpor
1 csipet só
1 púpos tk. fahéj
11 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csom. vaniliás cukor
1 tojás

A töltelékhez:

2 alma

2 nagy ek. keményítő

3 ek. cukor

fél tk. gyömbér

fél citrom leve

Szóráshaoz:

Fahéjas cukor

Először a tölteléket csináltam meg. Meghámoztam, majd összeturmixoltam az almákat a keményítőn kívül a töltelékhez szükséges összes hozzávalóval. Ezután egy kis lábosban közepes lángon forrásig melegítettem. Amikor bugyogni kezdett, 1-2 kanálnyit összekevertem a keményítővel, majd ezt a keményítős masszát hozzákevertem a tűzhelyen forró almapépbe és addig főztem, míg zselés állagú nem lett.

Míg a töltelék hűlt, összegyúrtam a keksz tésztáját. A szobahőmérsékletű vajat összedolgoztam a cukorral, majd a tojással, aztán összekevertem egy külön edényben a száraz hozzávalókat és így borítottam össze a vajas masszával. 20-25 percre hűtőbe tettem.

Hűtés után jól kezelhető tésztát kaptam. Kb diónyi nagyságú golyókat formáztam a tésztából, ezután kilapogattam őket és kb. egy teáskanálnyit töltöttem beléjük az almás pépből, majd újra golyóvá gyúrtam őket. Így raktam tepsibe és óvatosan kilapítottam őket kb 1,5 ujjnyi vastagságúra.

180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem őket (sütőből azonnal kikerülve nem teljesen szilárdak. Akkor pont jók, ha a szélük, már elkezd egy egészen leheletnyit barnulni). Még melegen megszórtam őket fahéjas cukorral.

A maradék tésztából (mert sajna egy kicsit kevés lett a töltelék) ilyen helyes kis pillangók lettek. A pillangós kekszeknek eszmei értékük van ugyanis ;)

A gasztrobloggerkedés hipster dolog

Egy év után összeszedtem a lelki erőmet, hogy elindítsak egy gasztrobolgféleséget. Csak hogy ezzel is hadd húzzon az a srác, aki folyton lehipszterez. Amúgy nem is ugranék rá annyira, de tudjátok, a lányok is csak akkor csikisek, ha fiúk csiklandozzák őket. Mert szerinte a blogolás hipszter dolog. Gondoltam, ráteszek egy lapáttal és zenés-kajásat csinálok. Úgyis mindig zenére sütök.

Erősen gondolkoztam rajta, hogy már most feltöltsek valami receptet, de végül a lustaságom győzött. Pedig most is itt figyel mellettem egy tányér almás töltött keksz. Holnap szerintem felpakolom a receptet. Addig is, íme a mai napom dala:

Ma találtam rá. Ismertem, de most ráflasheltem. Pedig a helyzet, amire annyira, de annyira passzol, már aktualitását vesztette. De van egy tesója is, amúgy:

Na, ez szól igazán a szívemből. És ezek szóltk az almás keksz sütése mellé is :)