Najó, ami a Twischlert illeti, a neve a Twix és az ischler szavak összevonásával kreálódott, mivel ez vagyokrlatilag Twix ischler formában. A receptet a Sütimizéria blogon találtam, még hónapokkal ezelőtt. Eredetileg az osztályomnak sütöttem a minden év szeptemberében esedékes Nagy Osztálygrillezésre. Mivel nálunk a tejkaramella igazi népi eledelnek számít. Osztálytkirándulásoktól kezdve egészen a mérhetetlenül unalmas rajzórákig ennek a zabálásával kvázi szórakoztatjuk magunkat. Pedig régebben nagyon nem szerettem. Most már rettenetesen imádom. Főleg ilyen formában.
Ez az akkori eresztésből való, most nem volt itthon ilyen cuki dekorcukorkám. És amúgy nem is lettek ilyen szépek az ischlerek. Akkor nagyon kitettem magamért. Le akartam nyűgözni az osztálytársaimat, a szülőket, és persze az öregdiákokat. Remek délután volt. Az utolsó, amikor még kedveltem egy srácot és a sokadik, amikor rájöttem, hogy mennyire, de mennyire imádok egy másikat. Vannak dolgok, amik nem változnak... Ilyen például az örök sütési vágyam is, amúgy. Amikor anyukám ma reggel közölte a piacon (minden szombaton kijárunk :) már csak azért is, mert minden egyes héten van egy-egy olyan pillanat ott, ami egész napra megmosolyogtat minket), hogy sütnie kell valamit egy társaságnak. Én meg megláttam az egyik pultnál a sűrített tejet leértékelve. És akkor jött a Flash! Nekem ilyet kell sütnöm! És sütöttem. De, mint mondtam, a múltkori jobban sikerült. A kép is, meg alapvetően a külalak is. Csak az íze ugyanolyan jó. És ez a lényeg.
Hozzávalók:
A Dulce de leche-hez:
2 tubus sűrített tej
A kekszhez:
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
5 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg liszt
0.5 csom. sütőpor
1 csipet só
1 tojássárgája
1 dl tejföl
Bevonáshoz, díszítéshez:
20 dkg étcsokoládé
1 ek. étolaj
aszalt meggy
Dulce de leche:
A sűrített tejet egy befőttesüvegbe nyomtam, az üveget alaposan lezártam, majd kuktába tetttem, amit addig töltöttem vízzel, ameddig a sűrített tej ért az üvegben. Ezután lezártam a kuktát és szűk másfél óráig a gőz kiengedése nélkül főztem a sűrített tejet, majd a láng lezárása után megvártam, hogy a víz abbahagyja a bugyogást (ez olyan 10-15 percig tartott kb.) és kiemeltem az üveget a vízből, a tartalmát alaposan átkevertem.
Miközben főtt a tejkaramellakrémem, összegyúrtam a tésztát. A vajat felkockáztam, összedolgoztam a cukorral, majd hozzáadtam a tészta többi hozzávalóját is. Alapos gyúrás után 20 percre hűtőbe raktam.
Hűtés után kb. fél cm vastagságúra nyújtottam és kis köröket szaggattam belőle, amiket 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt (aranybarnulásig) megsütöttem. Miután kissé kihűltek, kettesével összeragasztgattam őket a karamellakrémmel.
A bevonáshoz a csokit vízgőz fölött megolvasztottam, hozzáadtam 1 ek. olajat (fényesítés :D), aztán bevontam vele a már összeragasztgatott ischlereket. A még olvadt csokiba ischlerenként 1 szem aszalt meggyet nyomtam, aztán kiraktam az erkélyre megszilárdulni. Lett 1-2 fotó, amiken úgy néz ki, mintha torta lenne. Csak nagyon csúnyák. Gyűlölöm ezt az ezer éves fényképezőgépet...-.-
Hát, jó étvágyat és örüljetek, hogy ezúttal megkíméltelek titeket a lelkemet nyomó szerelmi faszságoktól :DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése