Nagyon őszi almás fordított és egy vendégszereplő

Hát, az úgy volt, hogy rám jött a süthetnék pár napja. És persze jött a szokásos ,,Na, mit süssünk?"-kérdés. Anyukám gyönyörű almát hozott a piacról, de volt itthon sütőcsoki (fehér is, ami nagy kincs), kókusz és aszalt meggy is, ezek meg mindig nagy kincsek. Néminemű mérlegelés után mégis az almák felhasználása mellett döntöttem. Csak mert nagyon rég ki akartam már próbálni egy ilyen fordítós sütit. No, persze most is önfejűsködtem, és úgy döntöttem, hogy kreálok valami saját receptet, de egy percig sem bántam meg. Szerintem ez most tényleg isteni lett :)

Hozzávalók:

A tésztához:

5 közepes alma

15 dkg vaj

2 ek. méz

10 dkg cukor

4 tojás

1,5 dl tej

35 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 ek. fahéj

1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék (nálam ánizs, kardamom, szegfűbors)

Vaníliás töltelékhez:

5 dl tej

3 dkg vaj

4 ek. cukor

3 csomag vaníliás cukor

2 tojássárgája

4 púpozott ek. étkezési keményítő

Fahéjsodóhoz:

2 ek. fahéj

2 dl tej

1 dl rum 

Kivajaztam, kiliszteztem egy őzgerincformát (a tészta és az alma mennyisége 2-re van kalibrálva, arról később, hogy a maradék tésztával mit csináltam), az almákat meghámoztam, 3-4 mm vastag karikákra vágtam, majd egy percre betoltam a mikróba, hogy felpuhuljon és ne törjön, hanem hajoljon, amikor a forma alját kb. résmentesen kibélelem vele.

Ezután fogtam a tészta hozzávalóit és tetszőleges sorrendben összekevertem (fanfact: ez a kevert tészta recept anyukám egyik barátnőjétől van (eredetileg majdnem 2x ennyi vaj van benne), mi itthon csak Bedobálósnak hívjuk, mert tényleg egy kb. 5 perces művelet összedobni. A tésztába meg a gyümölcsöktől kezdve az olajos magvakig BÁRMIT bele lehet sütni. És elronthatatlan)

Az elkészült tésztát beleöntöttem az almával bélelt formába és 180 °C-ra előmelegített sütőben 30-40 percig (hű, ez erősen kérdőjeles. Igazából azt néztem, hogy mennyire sanszos, hogy kb. Jól átsült már. Igazából kvázi tűpróbáig) sütöttem.

Node amíg süldögélt, elkészítettem a tölteléket és a sodót, amik gyakorlatilag egyszerű vaníliapudingszerű dolgok, csak én jobbszeretem házilag, pormentesen csinálni. A keményítőt, a cukrot és a tojássárgát elkevertem egy tálkában annyi tejjel, hogy sűrű, de folyékony állagú keverék legyen a végeredmény. A többit tejet a vajjal kis lángon felforraltam, hozzáöntöttem a keményítős keveréket és sűrűsödésig folyamatosan kavargatva, kis lángon melegítettem. Ezután ennek a nagyjából 1/5 részét még forrón külön edénybe szedtem és hozzákevertem a fahéjsodóhoz szükséges tejet, rumot, fahéjat.

Amikor úgy ítéltem meg, hogy megsült a süti, kivettem a sütőből (értelem szerűen :D ), kicsit hűtöttem rajta és még a formában kiügyeskedtem a tetejéből (ami kiborítva az alja lett) egy nagyobb darabot (kb. annyit, hogy nagyjából hosszában félbe legyen vágva), megtöltöttem a vaníliás krémmel, aztán visszazsupplotam rá az aljtetőt, aztán jött a vicces rész: a formából való kiborítás. Egész szépen kijött. Meg is lepődtem. De azért nem ártott rá a sodó, így milliószor fotogénebb lett :D

Ja, igen, rendeztem egy kis fotostúdiózást a teraszon. De nem lettek túl jók a képek :/

Hát, ennyi lenne. Illetve nem! Majdnem elfeledkeztem a vendégszereplőnkről, az Original Bedobálósról. Ugyanis én csak egy őzgerincformát használtam, vagyis maradt egy kis tepsire való tésztám. Ezzel annyit kezdtem, hogy szórtam bele egy marék aszalt meggyet, egy fél tábla apróra vágott étcsokit, meg még egy kis olvasztott vajat (kb. 15 g lehetett) összekevertem, kivajazott, zsemlemorzsázott tepsibe töltöttem a tésztát és kb. 20 perc alatt az almással jó barátságban (pont befértek egymás mellé a sütőbe) megsütöttem. A barátnőmnek (vittem neki mindkét sütiből, cserébe, hogy fél éve ő a 0-24-es lelkisegély szolgálatom) ez amúgy jobban is ízlett, mint az almás. A Bedobálós süti varázsa.

Íme a két "versenyzőnk" együtt. Jó étvágyat ;)

ja, igen, hallgatni ezt ajánlom hozzá. Most nagyon rá vagyok cuppanva: